Többet a fulladásról - Légsegély Magyarország

A fulladás kiemelt kockázat a fogyatékkal élők körében

Az olyan neurológiai betegségek, mint a Parkinson-kór, az Alzheimer-kór, a szklerózis multiplex (SM), az agyi bénulás, az ALS vagy a Huntington-kór olyan testi és idegrendszeri változásokat okozhatnak, amelyek fokozzák a nyelési nehézségek és így a fulladás veszélyét.

Ezek a tényezők együttesen növelik a fulladás valószínűségét.

Magyarországon jelenleg:

• Parkinson-kór: Magyarországon körülbelül 20 000 ember él ezzel a betegséggel.​

• Huntington-kór: Ez egy ritka betegség; hazánkban nagyjából 150–200 főt érint.​

• Szklerózis multiplex (SM): Több mint 8 000 ember küzd SM-mel Magyarországon, akik közül a becslések szerint 30–40% tapasztal nyelési nehézségeket (diszfágiát).

A gondozásban dolgozók körében a fulladás gyakran „csendes veszélyként” ismert. A tapasztalatok szerint ez az egyik legrettegettebb sürgősségi helyzet, mivel hirtelen következik be és életveszélyes lehet. Fontos, hogy megértsük, miért ilyen kiemelten fontos e probléma kezelése az idősebb, sérülékenyebb emberek körében.

A 65 év feletti felnőttek esetében a fulladás vezető ok a nem szándékos, baleseti halálozások között. Ennek oka többek között:

• a nyelési funkciók romlása (diszfágia),

• bizonyos gyógyszerek mellékhatásai, mint a csökkent nyáltermelés,

• és a mobilitás csökkenése, például ha az illető kerekesszékre szorul.

További aggasztó tény, hogy a 65 év felettiek hétszer nagyobb eséllyel halnak meg ételtől való fulladás következtében, mint a kisgyermekek (1–4 éves korosztály).

A gyors beavatkozás kulcsfontosságú.
Egy fulladásos vészhelyzet során az első három perc kritikus: ennyi idő alatt eszméletvesztés következhet be. Ha az oxigénhiány 6–10 percig tart, komoly agykárosodás alakulhat ki, 10 perc után pedig életveszélyes állapot jön létre.

A neurológiai betegségekben szenvedő személyeknél a halál okaként gyakran nem a „fulladás” szerepel, hanem a „neurológiai alapbetegség szövődménye”, ami torzíthatja a statisztikákat és elhomályosítja a fulladásos esetek valós kiterjedését a gondozási szektorban.

A beszéd- és nyelésterápiás szakemberek (SALT) személyre szabott étkezési és gondozási protokollokat dolgoznak ki az érintettek biztonsága érdekében. Bár ezek az irányelvek nagyban hozzájárulnak a biztonságos táplálkozáshoz, nem adnak 100%-os védelmet. Egy új gondozási környezetbe való átköltözéskor például előfordulhat, hogy ezek a tervek nem érvényesülnek teljes mértékben, ez pedig fokozza a kockázatot.

Az ajánlások következetes betartása tehát nemcsak biztonsági kérdés, hanem elengedhetetlen feltétele annak is, hogy az érintettek méltósággal és örömmel élvezhessék az étkezéseket.